A varázslatos tea
2006-01-27
A teacserje Kína déli tartományaiban õshonos, melyet a levelei miatt kezdtek termeszteni. Belõlük készül az illatos fõzet, a tea. A VII-IX. századi források a teáról mint a kínai állam egyik fõ jövedelmi forrásáról írtak, ezért termesztése késõbb már állami monopóliummá vált. A tea egyrészt élvezeti cikk, másrészt gyógyító ereje is van, de mindkettõ függ a minõségétõl.

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként itták. Kezdetben csak az uralkodók itala volt, késõbb azonban már általánossá vált. Keserûen fogyasztották gyömbérrel vagy csipet sóval ízesítve.
A portugál és a holland hajók már a XVI. században felkeresték Kína kikötõit, de a tea ekkor még nem szerepelt a kivitt árucikkek között. Majd a XVII. században kezdte a tea meghódítani Európát.
Ez idõben hozták létre a holland telepesek az elsõ teaültetvényeket Ceylon szigetén is.
Az addig kávétermelõ országban nehezen indult be a teára való átállás. Viszont a szezonjellegû kávéval szemben a tea egész évben munkát és megélhetést biztosít az ültetvényeken dolgozók számára.
Sir Thomas Lipton, a gazdag angol kereskedõ 1890-ben felismerte a teában rejlõ üzleti lehetõségeket, és jelentõs földterületeket vásárolt a szigeteken. Három héten belül övé volt az ország legnagyobb ültetvénye. Lipton célja a közbülsõ kereskedõk kiiktatása, az ültetvények átszervezése, illetve új találmányok bevezetése volt, mivel ezek által csökkenteni tudta a termék árát. Lipton jelentõs szerepet játszott a ceyloni tea imázsának kialakításában.
Õ volt az, aki a cége által termelt tea címkéin feltüntette és népszerûsítette a termék eredetét, és az ebbõl megfogalmazott szlogent: Ceylon = Tea. A teakereskedelem a kávétermelés korábbi meglévõ csatornáin keresztül folyt, ami jelentõsen megkönnyítette a termék értékesítését. Az 1890-es években kezdtek szerepelni a ceyloni teák a nemzetközi kiállításokon. 1893-ban a chicagói élelmiszer-kiállításon az óriási sikernek köszönhetõen megközelítõleg egymillió csomag teát adtak el a ceyloni kereskedõk.
A XX. század elsõ felében a nagy világgazdasági válság idején a teatermelés is válságos idõket élt. Ceylon 1956-ban elnyerte a függetlenségét, és ennek eredményeként csökkent a brit ültetvényesek száma. Helyüket a Srí Lanka-i vállalkozók vették át, és folytatták a több mint százéves hagyományt.
A ceyloni termelõk és kereskedõk az ország kormányának támogatásával teaházakat nyitottak a világ számos nagyvárosában, és az oroszlános márkajel bevezetése is látványos üzleti sikernek bizonyult.
A ceyloni teatermelõk és kereskedõk minden rekordot megdöntöttek a teatermelés történetében. Srí Lanka mára a világ legnagyobb termelõ és exportáló országává vált, és a liptoni szlogennek megfelelõen az emberek Ceylont világszerte a teával azonosítják.
Ceylon titka
Srí Lanka az Indiai-óceán könnycsepp alakú szigete, Indiától néhány száz kilométernyire nyugatra. Több néven is ismert a nagyvilágban: Serendibként és Ceylonként is emlékezhetünk rá történelmi tanulmányainkból. Szingalézek és tamilok lakják, fõ vallása pedig a buddhizmus.
Srí Lanka nemcsak tájairól, hanem elsõrangú teájáról is híres.
Az ország a világ legnagyobb teaexportõre: évente 310 millió kg szárított tealevelet termel, s ebbõl a mennyiségbõl 298 millió kg-ot fogyaszt a világ teakedvelõ népessége. Háromféle kategóriába oszthatjuk az itteni teát: 600 méteres magasságig alacsony, 600-1200 méterig középmagas, 1200 méter felett pedig magas termesztésû teáról beszélünk. Az európai import fõleg az utóbbi kettõbõl származik, hiszen ezek testesítik meg a legjobb minõséget. De nemcsak a tengerszinttõl számított magasság adja a Srí Lanka-i egészen különleges, magas minõséget és utolérhetetlen aromát, hanem a hûvös klíma, az éjszakai száraz szelek, a gyakori esõzések és a nagyon termékeny, tápanyagban dús és lágy termõtalaj is. Ehhez már csak a szakértelem és a gondos odafigyelés ad további hozzáadott értéket. A kevés gépi, ám annál több emberi munka, a kézi szüretelés, az optimális idõszakban - azaz éjszaka - történõ feldolgozás miatt különösen keresett a Srí Lanka-i tea. Nagyon fontos az is, hogy a legjobb minõséghez csak a bimbót és a felsõ leveleket használják fel.
Minden Srí Lankáról származó tea csomagolásán szerepelnie kell az úgynevezett Lion Logónak, az oroszlános minõséggaranciának. Ha ilyen csomagolású teát vásárolunk, biztosak lehetünk benne, hogy a terméket Srí Lankán csomagolták, és kizárólag, száz százalékban tiszta Ceylon teát tartalmaz, s megfelel a hallatlanul szigorú elõírásoknak. Mindennek eredményeképp 1997-ben az itteni készítmények megkapták a "világ legtisztább teája" kitüntetõ címet.
Teakultusz
A teaivás szertartása elõször a távol-keleti termõhelyeken terjedt el, s vált a hétköznapi élet elengedhetetlen részévé, állandó napirendi pontjává. Nem véletlenül beszélünk szertartásról: a teaivás nem csupán szomjoltásra való, hanem néhány perc elmélkedésre, lazításra, elmélyülésre.
Japánban a teaszertartás (csa-no-ju) a teaházban (szukija) történik. Legalább öt, legfeljebb hét fõt lehet erre meghívni. A vendégek érkezéskor felkészülnek a ceremóniára, majd a teamester jelzésére belépnek a teaházba - nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva. A tea elõtt könnyû süteményeket esznek, majd a teamester bambuszseprûvel a teáscsészébe sepri a teaport. Az italt három lassú korttyal kell felhörpinteni, majd halk beszélgetés kezdõdik a teáról. A vendégek a teamester jelzésére távozhatnak. Kínában a tea ideje (gong-fu-cha) szintén közösségi élmény: a teaházban teázás közben dalokat és költeményeket is szabad elõadni. Tibetben kecsketejjel leforrázott sós zöld teával várják a vendéget, Indiában az utcán is lehet teázni. Oroszországban a teához szamovárból nyerték a forró vizet, s a szájukba vett cukron át hörpintgették. Az angolok megállás nélkül teáznak, de bõven adagolják hozzá a tejet. A kevert és gyümölcsteák divatja is a szigetországból terjedt el.
A teaélvezetnek számos eszköze van: "rendes" teáskanna, megfelelõ méretû és anyagú teáscsésze és teavíz. Ne készítsünk olyan kannában teát, ami már rég volt használatban. Lehetõleg égetett agyagedényben forrázzuk a leveleket! A ceyloni teához cserép- vagy porcelánkanna dukál. A kanna belseje idõvel megpatinásodik, magába szívja a benne készült tea aromáját. Így egy igazi tea-gourmand-nak legalább ötféle kannája van - a ceyloni, a japán, a kínai, a zöld, a fekete és az illatos teáknak. A legkellemesebb fehér belsejû csészébõl (nem bögrébõl) inni a teát, mert így gyönyörködhetünk a tea színében. A csészét ne töltsük tele, csak félig: az illata így jobban érvényesül, a csésze fala összetartja az aromákat.
Soha ne készítsünk teát csapvízbõl! A klór ugyanis tönkreteszi a nemes savakat és aromákat. Kis nátrium-klorid és mésztartalmú, ugyanakkor nyomelemben gazdag vizet használjunk! (A kínaiak például legjobban "a hegyi forrásvizet kedvelték, amely sziklán folyik".) A bojlerbõl kifolyó meleg víz a legrosszabb: még nehézfémeket is tartalmaz!
A szabályos teakészítés: töltsünk friss, hideg vizet a forralóedénybe. Közben meleg vizet töltve a teáskannába, melegítsük fel azt. Öntsük ki a vizet, és helyezzük el benne a teafüvet. Mikor a forraló edényben felforr a víz, töltsük rá a teáskannában elhelyezett levelekre! Ezeket beletehetjük szabadon, de akár teaszûrõben, teatojásban is. A fekete teához érdemes forrásponton levõ vizet használni, a zöld teához azonban nem kell forrnia. Hagyjuk a teát ázni négy-öt percig; néha kavarjuk meg. Amikor a levelek leülepednek, töltsük ki a csészébe. Ha édesszájúak vagyunk, használjunk barna cukrot, és egy kis tejet is önthetünk hozzá, hogy elvegye a csersav ízét.
Egy csésze egészség
A tea nemcsak élvezeti értéke miatt fogyasztandó, hanem, mert áldásos hatással van az egészségünkre is.
Mit is tartalmaz a tealevél? Számtalan anyagot találunk benne: például polifenolokat, amelyek leginkább a zöld tea fanyar, kesernyés ízéért felelõsek. De ott vannak a metil-xantinok, ilyen példul a koffein is, amely a tealevél szárazanyagának 3-4%-át alkotja. A tea tartalmaz továbbá aminosavakat (a fehérjék alkotóelemei), lipideket (zsírsavakat, amelyek az aromáért felelõsek), illékony vegyületeket és ásványi anyagokat.
Mindezen összetevõk hatására egy csésze tea is lehet jótékony hatású. A zöld tea például felgyorsítja a metabolizmust, azaz az anyagcserét, ezzel pedig zsírégetõ hatása van, a kalóriák pedig kisebb mértékben épülnek be a szervezetbe. Egy svájci felmérés során kiderült, hogy három csésze zöld tea elfogyasztása hatására négy százalékkal több energiát használ fel a szervezet, így nyolcvan extra kalóriától tudunk megszabadulni naponta.
A tea antioxidánsai megkötik a szervezetben elszabaduló szabad gyököket. Ezek a molekulák felelõsek feltehetõen a rák kialakulásáért.
A szívbetegségek ellen is harcba indulhatunk az illatos itallal. Tízéves holland és amerikai kutatás bizonyítja, hogy három csésze fekete tea rendben tartja a véredényeket és a szívet, és nagy szerepet játszik mind az érelzáródás (infarktus), mind a szívroham és a stroke megelõzésében.
Az orvosok nem véletlenül ajánlják megfázás esetére a teázást: a Harvard Egyetem kutatási eredményei szerint a tea kémiai összetevõi stimulálják az immunrendszert.
A tea koffeinje frissítõ hatású. Ellentétben a kávéban található élénkítõszerrel, ami lökésszerûen, azonnal felszívódik, és ezzel irritálja a gyomorfalat, ingerlékenyebbé teszi fogyasztóját, miközben heves szívdobogást és magas vérnyomást okozhat. A tea hatóanyaga azonban lassan és fokozatosan szívódik fel a bélben, így huzamosabb idõn át frissít. Ezáltal káros mellékhatások nélkül elõzi meg a fáradtságérzetet és õrzi meg a szellemi teljesítõ- és koncentrációképességet.
(Forrás: Avantgarde Group)
Forrás >>>