Gyermekeink és a drog
2005-07-20
Bármelyik gyerek kísértésbe eshet, hogy kipróbálja a drogokat, függetlenül attól, milyen a családi háttere, milyen iskolába jár vagy éppen mennyire intelligens.

Nem lehetünk mindig mellettük, így rendkívül fontos, hogy amikor együtt vagyunk, beszélgessünk velük. Ha érzik azt, hogy érdekel bennünket az õ véleményük és problémájuk, könnyebben bizalmukba fogadnak. Ekkor lehet esélyünk arra, hogy befolyásolni tudjuk õket, akár kipróbálták már a kábítószereket, akár nem, vagy ha már rendszeresen használják, segítséget nyújthassunk nekik, hogy leszokhassanak róla. És legfõképp tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy tájékozottá váljanak.
Bármennyire ódzkodunk is a témától, sokkal jobb beszélgetni róla a gyerekeinkkel, mint hallgatni.
Kérdezzük meg, miként vélekednek a kábítószerekrõl.
Kérjük meg õket, hogy gondolkozzanak el azon, hogyan tudják visszautasítani a drogot, ha valaki megkínálja õket.
Hallgassuk meg és tekintsük gyermekeinket egyenrangú partnereinknek. Fordítsunk idõt véleményük és érzéseik megértésére, de ne vitatkozzunk akkor sem, ha történetesen nem értünk egyet velük.
Legyünk határozottak, de ne agresszívek. Mondjuk el véleményünket, és várjuk el ezek tiszteletben tartását.
Mutassunk nekik példát. A mi alkohol-, cigaretta- és gyógyszerfogyasztásunk minta gyermekeink számára. A drogokhoz való hozzáállásunkat jellemzi és minõsíti.
Nem árt tudnunk, kikkel barátkoznak gyermekeink. Ismerkedjünk meg velük, még ha nem is azok, akiket mi választanánk számukra. Hívjuk meg õket, és biztosítsunk számukra egy olyan helyet, ahol együtt lehetnek. Ily módon lehet valamennyi beleszólásunk cselekedeteikbe.
Mutassuk ki, hogy õk fontosak nekünk. A gyerekeknek szükségük van az elismerésre, a törõdésre. Mutassuk ezt ki akkor is, ha valami általunk elítélendõt cselekedtek: Nem helyeslem, amit tettél, de ettõl még szeretlek ezt az üzenetet kell eljuttatnunk hozzájuk és megértetnünk velük.
Ne legyünk erõszakosak!
Ne oktassuk ki õket  mi sem szerettük, ha kioktattak bennünket!
Ne prédikáljunk! Az Én már sok mindent megértem nem segít.
Ne szörnyû történetekkel akarjuk elrémiszteni õket. Ez nem visz elõbbre, és aki már kipróbálta a drogokat és megtapasztalta hatásukat, az úgysem hinné el nekünk.
Életbe vágóan fontos tudnunk, hogy miként nyújthatunk segítséget akár a legrosszabb esetben is, ha valakit például eszméletlenül találunk. Megmenthetjük az életét. Semmilyen körülmények között ne essünk pánikba!
Elõször is ellenõrizzük a légzését, és ha szükséges, tegyük szabaddá a légutakat. Ezután fektessük stabil oldalfekvésbe. Ha lehet, ne hagyjuk magára, mert ha rosszul lesz, megfulladhat a saját hányadékától.
Értesítsük a mentõket a 104-es telefonszámon. Gyûjtsünk össze mindent, amit a drogos fiatal beadhatott magának, és amikor a mentõ megérkezik, adjuk oda az orvosnak.
Forrás >>>