Netfüggõség - lehet rajta segíteni?
2004-10-07
Az ön férje is órákat szörfözik a világhálón? Gyermeke nem tud szabadulni a videojátékoktól? Ha a fenti kérdésekre igen a válasza, és ez a szomorú helyzet mindennapos családjában, akkor a drogfüggõséghez hasonló problémával állnak szemben.

Világszerte egyre gyakrabban rendeznek videójáték-fesztiválokat, és szinte nincs olyan város, ahol ne találnánk lépten-nyomon játéktermeket telve fiatalokkal - olykor idõsebbekkel is -, akik a joystick és egér rabságában élnek. A más profilú, de ugyanúgy a képernyõ elõtti üldögélést kínáló internet-kávézók szintén nem panaszkodhatnak a forgalomra.

A számok az ágazat lenyûgözõ sikereirõl tanúskodnak. Egy felmérés tanúsága szerint például az amerikai fiúk átlagosan heti 25, a lányok 21 órát töltenek a képernyõ elõtt. Nem meglepõ, hogy az Újvilágban már virágzik a netfüggõség gyógyítására specializálódott klinikák, tanfolyamok piaca is. Nem puszta divatbetegségrõl van szó: kimutatható, hogy a számítógéprabság számtalan káros következménnyel jár, az idegességtõl kezdve, az elszigetelõdésen át, egészen az idõérzék elvesztéséig. A jelenség természetesen nem korlátozódik az emrikai kontinensre. A gyógyítás elõfeltétele nyilvánvalóan mindig a helyes diagnózis felállítása, és ezzel kezdõdnek a bajok: a netfüggõség megállapítása nehezebb, mint például az alkoholizmusé.

Keressük meg az okokat!

Ha a képernyõ elõtti tevékenység uralja valakinek az életét, ugyanakkor háttérbe szorítja a társadalmi és érzelmi kapcsolatokat, a munkát, akkor biztos, hogy függõséggel állunk szemben. A fiatalok esetében a baj leggyakrabban lelki vagy családi problémák, apró fóbiák vagy épp a valósággal való szembenézés nehézségeinek a formájában jelenik meg. Számukra a számítógép világa mindenekelõtt a félelmeiktõl való menekülés esélyét adja meg, a játékok területén biztonságban, otthonosan érzik magukat.

Segítsünk áttörni a burkot!

A netfüggõség erõsebben érinti a tehetõsebb rétegbe tartozó fiatalokat, hiszen esetükben könnyebb az Internet elérhetõsége. Ugyancsak jellemzõ, hogy az érintettek gyakran intelligensek, jó tanulók, de olyanok, akik más területen passzívak, kevésbé sikeresek. A legveszélyeztetettebb a 15-25 év közötti korosztály, a lányok pedig egyre inkább ledolgozzák "hátrányukat". Még a lövöldözõs játékok terén is csökken a különbség a két nem között, pedig az ilyesmit sokáig kimondottan fiús idõtöltésnek tartották. A 40-50 évesek se mentesek a járványtól, és nem meglepõ módon az informatikusok vezetik a statisztikát. Gyakran törékeny személyiségekrõl van szó, akik valamilyen nehéz idõszakon mentek keresztül (szakítás, munka elvesztése). Ilyen esetben a játék biztonságot ad, kitölti az üres napokat.

Természetesen hiba lenni démonizálni a webet és a videojátékokat, ellenkezõleg: kis adagban pozitív szerepet játszhat mindkettõ. Azok, akik magányosságban szenvednek, könnyen találhatnak lelki társat az Internet segítségével. Azonban a legérdekesebb elfoglaltság is szenvedélybetegséggé válhat, ha betölti valakinek a teljes életét.


Ne késlekedjünk a beavatkozással!

Akadályozzuk meg a személyiség beszûkülését: próbáljuk meg felkelteni az illetõ érdeklõdését különféle területek iránt, és segítsünk neki, hogy ápolja, illetve bõvítse emberi kapcsolatait. Ha a játékos megtanul ismét szétnézni a világban, környezetében, akkor már megtette az elsõ lépést a játékfüggõség leküzdésére. A társas kapcsolatok gazdagsága megakadályozza, hogy bezárkózzék egy steril, mesterséges világba. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyulásban a legfontosabb szerepet a rokonok, szülõk vagy a társ játssza. Egy olyan fiatal számára, akinek nincs egy idõ óta valamirevaló érzelmi élete, a társaság, a barátok, a család sem létezik már. A helyzet akkor válik különösen kritikussá, ha az illetõ már nem is képes felkelni reggel, nem tudja felvenni a többiek életritmusát, nem megy el a család hétvégi kirándulására, nem látogatja meg a barátait. Egyeseket sajnos annyira maga alá gyûr ez a szenvedély, hogy napi 8-12 órát töltenek a gép mellett, és a szó szoros értelmében semmi másra nem jut idejük az evésen és az alváson kívül.

Forduljunk szakorvoshoz!

Az elõbb említett, igen súlyos esetben a legjobb gyógymód a teljes leszokás, azaz egyszerûen abbahagyni az internetezést. Amennyiben erre nincs lehetõség, szakember segítségét kell igénybe venni.

Orvosok, pszichológusok gyakran ajánlanak vidéki tartózkodást, lehetõleg rokonoknál, hogy a szenvedélybeteg kipihenhesse magát és kiszakadjon megszokott környezetébõl. Mondanunk sem kell, hogy minél hosszabb a vakáció, annál jobb!


Az elsõ figyelmeztetõ jelek

Egyes felmérések szerint a számítógép-tulajdonosok mintegy 2 %-a netfüggõ. A többiek képesek uralkodni magukon: lehet, hogy esetleg napi 2-3 órát is játszanak a gépen, de a lelki egyensúlyuk nem kerül veszélybe. Amikor azonban valaki elkülöníti magát a többiektõl, és teljesen a komputerbe temetkezik, menekül a kapcsolatoktól, akkor be kell avatkozni. Serdülõk esetében van néhány jel, amely mindenképpen veszélyt jelez, például ha nem beszélgetnek, romlik a tanulmányi eredményük, semmi más tevékenység nem érdekli õket, nem szívesen vesznek részt a közös étkezéseken vagy a hétvégi szabadidõs programokon.

A társkeresési õrület
Mára már az Internet lett a világ elsõ számú társközvetítõ intézménye! Ez az elképzelhetõ legnagyobb találkozási fórum. Nem csoda, hogy a szinglik különösen sok idõt töltenek a képernyõ elõtt. Jól teszik, de csak akkor, ha nem viszik túlzásba!



(Forrás: Galenus)
Forrás >>>