"Önnek az orra...hmm...az orra..."
2006-02-23
Az orrdugulás és a következményeként jelentkezõ gátolt orrlégzés gyakori tünet, mellyel -fõként rövidebb fennállás esetén - nem is fordulunk orvoshoz. Azonban a jelenség közérzetünket, mindennapjainkat kellemetlenül befolyásolja, épp ezért érdemes körüljárnunk a problémát.

S hogy milyen tényezõk vezetnek az orrdugulás kialakulásához? A problémának számos oka lehet.
Az õszi-téli hónapokban az orrdugulás leggyakoribb oka a meghûlés, a nátha. Az idõjárási tényezõk különösen kedveznek a kórokozók elszaporodásának, illetve egyszerûbb "összeszedni" a meghûlést már csak azért is, mert ilyenkor sokkal nehezebb odafigyelni a megfelelõ öltözetre, arra, hogy minden idõpillanatban alkalmazkodjunk a természet támasztotta követelményekhez. Ez leginkább a gyermekeknek okoz gondot, akik kimelegedve könnyen nekivetkõznek, majd ennek eredményeképpen "jó kis" meghûlést szereznek maguknak - és nem ritkán az egész családnak...
Másrészt, ezekre a hónapokra jellemzõ a nem szezonális allergia fellángolása is, melyet penészgombák, lakáson belüli allergének okoznak.
A terhesség, bizonyos gyógyszerek szedése, érzelmi megnyilvánulások is okozhatnak orrdugulást. Kémiai anyagok (pl. nikotin), cagy a a túl hideg vagy meleg levegõ fizikai hatásai is kiválthatnak gátolt orrlégzést.
Továbbá, elsõsorban gyermekeknél a megnagyobbodott orrmandulák, illetve az orrba dugott idegentest okozhat hosszabb ideig fennálló tünetet.
Az orrüreg feladata sokrétû:
� párásítja, felmelegíti a levegõt;
� felfogja a kórokozókat, illetve az allergéneket, a szennyezõdéseket;
� fontos szerepe van a hangképzésben;
� a szaglás szerve.
A tartósan gátolt orrlégzés számos következménnyel jár. A hang dünnyögõvé válik, a nyitott szájjal történõ légzés során a levegõ párásítás és melegítés nélkül közvetlenül kerül a légutakba meghûléses tüneteket, torokfájást, köhögést okozva. Csecsemõknél a hörgõk hirtelen kialakuló görcse súlyos légzészavart eredményezhet. Az orrnyálkahártya duzzanata hajlamosít arcüreggyulladásra, középfülgyulladásra és a kellemetlen pattogó érzést okozó fülkürthurutra. Tartós fennállása szaglásromlást eredményezhet. Az orrdugulás tünetei rendszerint melegben és éjjel fokozódnak.
A téli hónapokban elsõsorban a cseppfertõzéssel gyorsan terjedõ légúti vírusok okozta közönséges náthával kell számolnunk, mely tüsszögést, vizes orrfolyást, orrdugulást okoz. Tartós fennállása esetén a vírusok "kapunyitogató" szerepe révén a baktériumok könnyen megtelepszenek, az orrváladék tapadóssá, elszínezõdötté, sûrûbbé válik, és gyakoriak a szövõdmények is. Fontos tehát a nátha megelõzése, melyet vitaminokkal, a higiéniás szabályok betartásával és betartatásával ("zsebkendõbe köhögj és tüsszents!") érhetünk el. Nem kevésbé fontos a már kialakult orrdugulás kezelése sem. Az orrdugulás ellenes szerek érszûkítõ hatás révén hatnak.
A hatás fokozását, kellemessé tételét egyes esetekben nyákoldók, más esetben illóanyagok kombinálásával érik el. A helyileg alkalmazott szerek három kiszerelésben kaphatók: orrkenõcs, orrcsepp és orrspray formájában. Az orrnyálkahártya duzzanatát csökkentõ ideális szerekkel szembeni elvárásoknak az orrspray kiszerelés felel meg a legjobban, mert:

- könnyen, kényelmesen adagolható;
- pontosan szükséges mennyiségû hatóanyagot juttat be;
- a hatóanyag egyenletesen oszlik el az orrnyálkahártyán;
- a hatóanyag nem folyik a garatunkba és nem csöpög ki az orrunkból.
Segítik az orrspray hatását az illóanyagok, mint például a mentol, a kámfor és az eukaliptusz, melyek felületvédõ anyagaik révén megvédik az orrnyálkahártyát a kiszáradástól és kellemes, hûsítõ érzést keltenek.
A nátha allergiás eredete esetén a helyileg alkalmazott orrdugulás-csökkentõk egyrészt enyhítik a tüneteket, másrészt elõsegítik az allergiaellenes szerek felszívódását az orrnyálkahártyáról, ezért nélkülözhetetlenek a kiegészítõ kezelésben.
Összefoglalva: az orrdugulás sok kellemetlenséget okoz önmagában is, következményei komolyak. Védekezzünk tehát ellene megelõzéssel, illetve mielõbbi tüneti kezeléssel!
dr. Gyarmati Éva
infektológus, csecsemõ- és gyermekgyógyász

Forrás: Patika Magazin