A csontrendszer
2011-02-07
Az ember váz nélkül összeroskadna és nem tudna mozogni. A csontváz merevíti ki a testet, és ugyanakkor megvédi a belsõ szerveket.


Az ember szervezetében összesen 208 db csont található, ami csecsemõkorban még ennél is több, csak késõbb, a növés következtében összeforrnak. A csontok 20 éves korig nõnek, utána csak összetételükben és minõségükben változnak. Nagyságuktól, koruktól függ a magasságunk. Este 1 mm-rel alacsonyabbak vagyunk, mint reggel, mert a gerincoszlop az egész napi járkálástól ennyit összenyomódik.

A csont sûrûségét és szilárdságát a benne lévõ ásványi sók adják, a kalcium és foszfor. Látszólag többé-kevésbé változatlan formában képesek akár több tízezer évig is megmaradni a csontok, ami azt a megtévesztõ látszatot kelti, hogy az élet során lényegében változatlanok. Ez azonban messze nincs így. A csont nem csak a növekedés, serdülés idõszakában változtatja méretét, alakját, hanem az egész élet során folyamatosan módosul, átépül, változik. Ahhoz, hogy a szervezet a csontállományt fenn tudja tartani, megfelelõ utánpótlásra van szüksége kalciumból és más ásványi anyagokból, valamint kellõ mennyiségben kell termelnie bizonyos hormonokat pl. mellékpajzsmirigy-hormont, növekedési hormont, kalcitonint és nemi hormonokat (nõkben ösztrogént, férfiakban tesztoszteront). Ezenkívül megfelelõ mennyiségû D-vitamin-utánpótlás is szükséges ahhoz, hogy a kalciumot felvehesse a táplálékból a szervezet, és beépíthesse a csontokba.

A felnõtt ember napi kalciumszükséglete kb. 800 mg. Ennél jóval nagyobb a szükséglet a csontfelépítés korában, a terhesség során, a korai menopauzában és idõskorban (mivel ilyenkor a táplálék kalciumtartalmának már csak 30%-a hasznosul), kb. napi 1500 mg kalciumra van szükség.

A csontok sûrûsége a fiatal évek során egyre nõ, és kb. 30 éves korban éri el a maximumot. Ideális esetben a feloldott és újraképzõdött csontszövet mennyisége egyenlõ, valójában azonban az öregedés során a csontépítés mértéke valamelyest mindig kisebb, mint a bontásé, így a csonttömeg az életkor elõrehaladtával - ha kismértékben is - egyre fogy.

Ha pedig a szervezet nem képes a csontok ásványi anyagainak a mennyiségét szabályozni, akkor a keménység csökken, a csontok egyre törékenyebbé válnak - kialakul a csontritkulás.

A csontritkulás vagy osteoporosis az elsõ idõben nem okoz panaszokat, de egy idõ után a csont annyit veszít sûrûségébõl, hogy összeroppan vagy törik. (Ilyenkor sajgó fájdalom kezdõdik és torzulások alakulnak ki.)

Tárczy Éva
gyógyszerész

Forrás >>>