Izületi bántalmakra is
2011-02-07
Az ízületi és csontbetegségek legtöbbje krónikus probléma. Az ízület gyulladásos megbetegedései nemcsak az idõseket, hanem a fiatalabb, munkaképes korosztályt, sõt, a gyermekeket is sújtják. Az érintettek fájdalmakkal küszködnek, mozgásuk korlátozott, életminõségük romlik, s mindezek következményeként sokuknak a depresszióval is szembe kell nézniük.


A legutóbbi idõkig az orvoslás csak korlátozott kezelési lehetõségekre hagyatkozhatott, ám az úgynevezett biológiai terápia valódi áttörést jelenthet. Errõl kérdezte lapunk dr. Hodinka Lászlót, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet fõigazgató-helyettesét, a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium elnökét.

-    Hányféle betegséget takar a reuma kifejezés, és mely életkorban jelentkeznek ezek?

-    A reumás betegségnek 4 fõ csoportját különböztetjük meg; az egyikbe az ízületi gyulladások tartoznak, amelyek fertõzést követõen, az immunrendszer zavara miatt, valamint a kristályok kicsapódása következtében léphetnek föl.
Utóbbira példa a húgysavkristály kiváltotta köszvényes ízületi gyulladás. A másik csoportot a végtagízületeken és a gerincen megjelenõ, úgynevezett kopásos porcbetegségek alkotják. Külön kategóriát képeznek a lágyrészek, az izmok, az inak, a szalagok átmeneti, fõleg megterhelés okozta fájdalmas-görcsös, de enyhe gyulladásos betegségei, illetve a csontanyagcsere-betegségek, különösen a csontritkulás. Ezek közül a kopásos betegségek és a csontritkulás idõsebb életkorban jelentkeznek. Az ízületi gyulladások fõ formái a felnõtt- és a gyermekkori idült sokízületi gyulladás, a pikkelysömört kísérõ ízületi gyulladás, valamint a gerincízületi gyulladás, más néven a Bechterew-betegség. A betegek aránya többé-kevésbé állandó, bár újabb adatok szerint a fejlett világban csökkenõ tendenciát mutat, valószínûleg azért, mert kevesebb az immunrendszert ingerlõ fertõzés. Hazánkban körülbelül százezer ízületi gyulladásos beteg lehet.

-    Az új terápia lényege az úgynevezett TNF-gátlás. Mit takar ez a kifejezés?


-    A felsorolt négy ízületi gyulladás közös jellemzõje, hogy a szervezet védekezõ-mechanizmusai kiszabadulnak a szabályozás alól, és kimutatható fertõzés nélkül is egyre fokozottabban mûködnek. Ez a gyulladás a kötõszövetben zajlik. Mivel az ízületek és a gerinc szalagjai kötõszövetbõl állnak, a bennük fellépõ és tartósan fennmaradó gyulladás ezeket pusztítja el: lebontja a porcokat és az ízületeket alkotó csontvégeket. A gyulladásos parancsokat a sejtek közötti hírvivõ anyagok továbbítják, melyek közül legfontosabb az úgynevezett tumornekrózis faktor, röviden a TNF. Ez a kötõszöveti sejtekben keletkezik, és további kötõszöveti sejteket, köztük a porc- és a csontlebontó sejteket is aktiválja. A kilencvenes évek elején támadt két angol kutatóban az a gondolat, hogy a TNF-molekulát ellenanyag-fehérjével semlegesítsék, gátolják. Az eltelt években több ilyen gátló fehérjét is elõállítottak, és az ízületi gyulladás gyógyszereként be is vezettek.

-     Miért hatékonyabb ez a megoldás a régebbi terápiákhoz viszonyítva?

-    A biológiai terápiát azért nevezzük így, mert a szervezet biológiai válaszát, a reumatológiai alkalmazásban az ízület gyulladását módosítja, fékezi. Biológiai azért is, mert a hatóanyagokat, lévén azok fehérjék, nem tisztán vegyi úton, hanem molekuláris biológiai módszerekkel állítják elõ. Számos más betegségben is lehetséges ilyen biológiai terápia, például daganatos, vérképzõszervi, idegrendszeri kórképekben. A fejlõdés iránya az, hogy a már tudományosan feltárt biológiai reakciókat, a gyulladás egyes molekuláris lépéseit próbálják meg a kutatók „megtervezett” anyagokkal célzottan gátolni. Ezért ezeket a gyógyszereket a reumatológiában is innovatív, vagyis új ismeretekbõl származó gyógyszereknek nevezhetjük. A biológiai terápia is egy az innovatív terápiák közül. Fõ jellemzõje, hogy egy ismert folyamat ismert tényezõjét célzottan, fajlagosan iktathatjuk ki általa. Minél inkább kulcsszerepet játszik a megcélzott faktor egy betegségben, annál nagyobb és tartósabb lesz a gátlása által elõidézett kedvezõ hatás. A TNF-gátló készítmények éppen ezt nyújtják: az ízületek és a gerinc pusztulását fékezve a betegséget hosszú távon is kedvezõbb lefolyásúvá teszik.

-     TNF-terápia esetén kell-e mellékhatásokkal számolni?

-     Éppen azért, mert a megcélzott faktor a fertõzések elleni szöveti védekezés fõ tényezõje, kiiktatása fokozza az egyes fertõzések iránti fogékonyságot, ami elsõsorban a szövetekben tartósan megbújó, elhatárolt, de még életképes kórokozók elszaporodását és szétszóródását jelenti. Ilyen például a rejtett tuberkulózis, a hasi vagy bõr alatti fertõzések, például a lábszárfekély fellobbanásának veszélye. Jellegzetes reumatológiai kockázat a kilazult nagyízületi protézisbõl kiinduló fertõzés. Ugyanezen az alapon a meggyengült védekezésû szervezetben egyébként nem veszélyes kórokozók is okozhatnak komoly fertõzést. Épp ezért a szer alkalmazása ellenjavallot többek közt daganatok, súlyos szívelégtelenség és szklerózis multiplex esetében is. A TNF-gátló kezelés elõtt alapos kivizsgálás, a kezelés alatt pedig igen szoros ellenõrzés szükséges. Ennek megvannak a nemzetközileg elfogadott szabályai, melyeket a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium hazánkban is összeállított és eljuttatott az illetékesekhez. Az országban csak kilenc orvosi centrum végezheti a kezelést.

-    Hozhat-e teljes gyógyulást az idõben kezdett biológiai terápia?

-    Valamennyi, az ízületi betegségek lefolyását enyhítõ, módosító terápia a betegség kezdeti, legaktívabb, a késõi kimenetelt meghatározó szakaszában elkezdve hozza a legjobb késõi eredményt. Ez így van a biológiai terápiával is. Minthogy nem a betegség kiváltó okát, hanem a szövetpusztulás egyik, bár fõ okozóját célozza meg, teljes gyógyulás nem várható. Azonban igaz, hogy a betegség megáll egy kezdeti, kevéssé aktív szinten. Ehhez természetesen hosszabb idõtartamú, fenntartó kezelés szükséges. Megelõzhetõnek tûnik viszont a késõi romlás, vagyis sokáig megmarad a munkaképesség, és nem szükséges annyi gyógyszer és kiegészítõ kezelés, mûtét. Gyermekeknél azért lényeges a korai kezelés, mert az ízületi gyulladás az élettani növekedést és fejlõdést is hátráltatja, visszatartja. Az ízületi gyulladással küzdõ gyermek sokkal többet veszít a betegség elsõ, meghatározó éveiben, mint az, akinél felnõtt korban kezdõdik a folyamat. Gyermeknél nemcsak a fizikai szenvedést, hanem a mentális terheket, a tanulás nehezítettségét, az egészséges életviteltõl való megfosztottságot is figyelembe kell venni, ezért számukra a biológiai terápia különösen nagy jelentõségû.

Forrás >>>